A tánc a székiek életében évszázadokra visszamenőleg nagy szerepet játszott, mert nem csak szórakozási lehetőséget láttak benne, hanem a társadalmi helyzet, életkor is kifejeződésre került általa. Hétvégén, ünnepnapokon, de sokszor hét közben is tartottak táncalkalmakat.

A hagyományos táncok elsajátítása már kis gyermekkorban elkezdődött az aprók táncán. Az itt elsajátított tudással lépték meg a fiatalok a következő lépcsőfokot, és kezdtek eljárni a nagyok táncára. Többnyire az ilyen táncos estéken megkötött ismeretségek fordultak át párválasztásba, mert a lakosság nagy része településen, sőt, mi több, utcán belül kötött házasságot. Ugyanis a három utcának Felszegnek, Csipkeszegnek és Forrószegnek külön táncháza és külön zenekara volt, és az ott élők szinte csak a saját táncházukba jártak.

A széki táncrend a nagyon kötött és a nagyon szolid táncok összessége. A széki táncrend szapora legényessel, tempóval kezdődik, majd ritka tempóval folytatódik, amit kizárólag csak férfiak táncoltak. Ezután vált át a széki négyesre vagy magyarra, amit négyen összefogózva kis körökben táncolnak. Ezt követi a lassú majd szapora lassú. A széki táncrend következő eleme a csárdás amit a polka és a hétlépés követ.
Az 1970-es évektől meginduló táncház mozgalomnak köszönhetően fedezték fel szélesebb körben a hagyományos széki táncokat.

Többek között Lajtha László és Martin György gyűjtésének köszönhetően. Akik az itt gyűjtött kép és hanganyagokat Magyarországon publikálták először.
Az itt felfedezett néprajzi kincseknek köszönhetően mai napig Széket, mint a táncház mozgalom bölcsőjét emlegetik.